A Monodream név felvétele valóban egy új történetet jelöl, vagyis az elektronika beépülését a Trottel zenéjébe, ami egyben némi „stílusváltást” (nem túl szerencsés szó, kicsit talán erõs...) eredményezett (jóval elszálltabb, lebegõsebb)?  
Megszokhattuk magunknál a rendszeres stilusváltást az évek folyamán. Ez általában egy természetes folyamatnak tekinthetõ. Új hangszerek új hangzást produkálnak  Két   zenekart lehet megkülönböztetni: az, amelyik 20 éven keresztül ugyanazt nyomja s azt amelyik folyamatosan változik. Nos a Trottel a folyamatos változás útját járja s ebbõl koncepció lett. Sajnos az eklektika nem divat manapság, a behatárolhatatlanság  - legalábbis itthon – manapság nem elõny. 2 éve, az utolsó formáció változáskor , az Interferencia lemez után szembesülnünk kellett azzal a ténnyel, hogy a hangzásunk újra óriásit fog változni mivel Endriske gitárosunk , aki az utolsó 3 lemezen meghatározó volt, hangzásával együtt távozott, Kaktusz pedig addigra már félig szintizett és félig gitározott. Nem beszélve a hegedü megjelensésérõl. Nem mondom, hogy nem ijedtünk meg ekkora változástól, mindenesetre az tünt a legpraktikusabbnak, hogy amint az a Troxx formációnál is történt, egy alnevet találjunk ki a projecthez.. Természetesen ez számunkra teljesen új dolog, fõként Kaktusz további felszerelés bövitése az elektronika felé.  
Ha azt mondom, hogy a Monodream hangzása/zenéje tkp. vmféle igazodás az itthoni alternatív vonal manapság dívó stílusához (élõzene + elektronika, némi etno, pszichedelia = pl. ColorStar, Úzgin uver...) vagy egyszerüen csak haladás a korral és a meglévõ lehetõségek kiaknázása, akkor erre mit válaszolsz, melyik az igaz? (A kérdés elsõ fele persze már önmagában is ellentmondásos, hiszen az itthoni alt. vonal többes szám elsõ személyei - néhány más úttörõvel egyetemben - mindig is Ti magatok voltatok és vagytok...)   
Az az igazság, hogy ami tényleg nagy változás nálunk az a ritmusszekció áthelyezése, a basszusgitár lemélyülése és az, hogy nem tördeljük szét a zenét a ritmusokkal. Magyarországon azzal a szerencsés helyzettel állunk szemben, hogy sok, nagyon érdekes zenekar van és mind egymástól totálisan eltérõ dolgot játszik és gyökerektõl ered. Úgy tünik – fõként a külföldiek számára, hogy van valamiféle magyar hangzás, amit én nem tudok megfogalmazni, hogy mi lehet, talán a játékos ritmika, ami a zenekarokat összeköti. Ilyen értelembe véve ebbe a vonalba számos zenekar beletartozik, valószinüleg több, mint amennyit pl. Te is gondolnál. Van , aki loopokat, használ, van aki aláfestésnek teszi be cdrõl koncerten vagy mint nálunk Kaktusz, aki a szinpadon állitja elõ…. Nos mi, az általános helyzetünk miatt mindig azt használjuk ki, amink van. Most van hegedü, amivel persze hogy etnosabb a zene és van elektronika amitol természetesen modernebben szól. A para, ami mindig bennem volt a géppel kapcsolatban most megszünni látszik mivel a Trottel jellegzetességeit meg tudtuk tartani még úgy is, hogy a dob,basszus szerepét áthelyeztük és teljesen számunkra új hangszereléssel játszunk…..  
Mi volt a Trottel célja, amikor megalakult, és ez megváltozott-e mára a Monodreammel, avagy a Trottel „újjászületésével” ?  
A zene az zene és aki zenélni szeret az zenél. Nekünk ennyi volt akkor is a célunk meg ma is. Ez a lételemünk, hogy csináljuk,  nyomjuk, bármilyen is legyen a formáció vagy a hangzás. Van természetesen egy, a zenén túlmenõ célunk, ami a dolgokhoz való hozzáállásban nyilvánul meg és a zenét körülölelõ tevékenységhez füzõdik mint pl. lemezkiadás, önmenedzselés, ami konkrét elképzelés volt és az is. Ez a mai – hazai ideológiátlan helyzetben nem derül ki talán világosan de ugyanakkor nem vagyunk zászlóvivõ élharcosok meg semmi ilyen. Szeretjük, ha azt csinálhatjuk, amit akarunk és úgy ahogyan mi akarjuk, szeretünk csak magunktól függeni és ehhez hasonlók.. Ezt a célt régen elértük s meg is tartjuk.  
Egyáltalán: ezt egy újjászületésnek lehet tekinteni?  
Nem. Ez egy leágazás… tekintve, hogy meg sem haltunk.  
Ez az álomszerû zene mennyiben tükrözi a pillanatnyi (pillanat = idõszak) hozzállásotokat a: a zenéhez; tehát ilyesmit hallgattok, ilyesmit alkottok, stb; b) az élethez - pl. a feszült életforma levezetése vagy alapból „le vagytok lassulva” ?  
Az életkotrral azért valamennyit lassul az ember. Tény, hogy manapság nem lenne idegzetünk olyan zenét csinálni mint 10 évvel ezelõtt és az is tény, hogy 10 évvel ezelõtt direkt sem jött ki volna belõlünk a fluidhoz hasonló zene. Ebben minden benne van. Az új tag, jelen esetben Györgyi varázsa, ahogyan a karaktere és a hangszere inspirálja az embert / s vissza /, a pillanatnyi lelkiállapot és persze az ezt megvalosithatóvá tevõ tudatosság pl., ahogyan a régi basszus koncepciót mostanában  helyenként alárendeljük ennek a hangulatnak. Egyébként  szerintem nem vagyunk lelassulva és a fluidot sem fogjuk fel úgy, mint egy lelassult dolgot. Ahhoz képest van csak lelassulva, hogy a Trottel ’ the final Salut ’ c. lemezén  a dobosunk megszámolt kb 200 különbözõ ritmusképletet…  
Inspirálnak-e még Benneteket / Téged személy szerint a zaklatottabb, elvontabb, pörgõsebb muzsikák; tudnak-e még „fûteni” a 80-as évek/90-es éveke eleji underground zenék, esetleg mai újabb csapatok (külföldi és hazai egyaránt)?  
A számomra  örök értékü zenéket még ma is hallgatom. Annak ellenére, hogy sok szempontból nosztalgikusan és romantikával gondolok vissza a 80- as és 90- es évekre, természetesen a legtöbb akkori zenét már nem hallgatom. Hiszen ember legyen a talpán aki 20 éven keresztül punkrockot tud hallgatni. 34 évesen szerencsére mást hallgatok mint 14 évesen. A gondolatok abból az idõszakból azok, amik fontosak igazán , az hogy ki mit hallgat az másodlagos. Sajnos mára már a zenehallgató fiatalság teljesen részekre szakadt a rengeteg zenei stilus mentén még akkor is ha gondolatilag egy csomó dolog kötne minket össze. Visszatérve a zenére, minden korból vannak maradandó dolgok s azoknak egy részét mi is hallgatjuk de az igazán inspiráló az a Trottel és bármilyen projectje számára maga a jelen és persze a jövõ volt.  
Mennyire érzed hosszúéletûnek a Trottel Monodream-et; tehát ez az amire most abszolút koncentráltok, ez a jövõtök, vagy mondjuk érzitek (még ha vhol mélyen is) hogy ez egy átmenet vmi és vmi között?  
Ezt lehetetlen meghatározni. Ez az életmód, úgy ahogyan mi csináljuk elég húzós. A Trottelnek van egy létezési dinamikája s sokszor elõfordult, hogy a meggondolatlan halandó csatlakozott, majd hosszabb- rövidebb idõ után idegileg vagy fizikailag egyszerüen csütörtököt mondott. Annak ellenére, hogy a koncepció a változás lett, majdnem minden formációnál úgy álltunk hozzá, hogy sokáig fog tartani / …. És mellette csinálunk más formációkat is / … nos legtöbbször mire nekivághattunk volna egy párhuzamos projectnek az elõzõ megbomlott…. Tehát sodródunk mi is mint a legtöbb magyar zenekar, ahol hiába alakitanak ki egy idõtállónak tünõ dolgot, az élet beleszól és sokszor egzisztenciális okok miatt változtatni vagy kénytelen.  
Elképzelhetõnek tartod-e hogy a jelenlegi felállással visszakanyarodjatok a korábbi Trottelhez? Lenne-e értelme?  
Mindefelé kanyarodunk de vissza nem. A trottel zenéje a jelen zenéje és nem slágermuzeum. Valószinleg érdekes lenne régi számokat ujraértelmezve játszani, de az az igazság, hogy az aktuális elképzeléseink mindig annyira izgalmasnak tünnek, hogy soha nem jutunk el egy régi számig. Jelen pillanatban 3 ember van a zenekarban, aki 10 évvel ezelõtt is együtt játszott, ez csábitó alkalmanként de idõnk talán soha nem lesz egy exhumálásra.  
Mi a monodream jelentése; létezik-e stereodream is?   
Jó kérdés. A MONODREAM fantázianév a mono casióra utal, amivel kezdtük. A DREAM pedig a dolog álomszerüsége. A Trottel stereodream Experience gondolatban már megszületett egybõl, amikor Kaktusz körbevette magát a monon kivül azzal az arzenálnyi cuccal… jó lenne, ha egy másik dolog lehetne de gondolom idõhiány miatt egyszerüen a Trottel monodreamet átkereszteljük…. Nekem legalábbis már annyira tetszik a másik név is. Egyébként is, jó lenne ha a név nem lenne ilyen fontos.  
Neked basszusgitárosként ki a nagy példaképed, akire azt mondod, hogy na ez mestere a hanszerének, és a témái is teljesen egyediek? Kinek a játéka áll hozzád legközelebb?  
Nem vagyok olyan basszusgitáros, akinek példaképe van stb… soha még csak meg sem próbáltam lejátszani egy nagy öreg számát vagy ilyesmi. Én a basszusgitárt csak a Trottel zenéjének a lejátszására használom. Tetszik sok stilus de nem tudok kiemelni senkit hacsak nem kliséket mint pl. Greg Lake az Emersonból  és a King Crimsonból vagy Rob Wright a Nomeansno- ból meg rengeteg mást, akiknek a játékától mindig is borsódzott a hátam de az az igazság, hogy egyrészt mindig dobos szerettem volna lenni, másrészt pedig rám fõként a többi Trottel tag játéka teszi a legnagyobb hatást. Gondolom ezzel minden zenekar igy lehet mivel ez az együttzenélés alapja.  
És akkor Rupaszov Tamásra, mint a Trottel kiadó fõnökére lennék kíváncsi:  
Mennyire lehet megélni a kiadóból / zenekarból idehaza? Csinálsz-e mellette mást is?  
A tevékenység:   zenélés, kiadás, turnészervezés igen szerteágazó, nem lehet mellette mást csinálni. Kénytelen vagyok úgy intézni a dolgokat, hogy meg tudjak élni belõle.  
Mi alapján karolsz fel egy-egy zenekart: haverok, szereted a zenéjüket, inspiráló hatással vannak rád, ilyesmi, vagy vmi más szempontokat veszel figyelembe? (a külföldi kiadványokra is gondolok)  
Sok minden számit. Pillanatnyi hangulat, idegállapot, pillanatnyi anyagi helyzet, szimpátia   zenei vagy ideológiai közösség, vagy pedig a Trottel rds. hosszú távú céljai. Sajnos az utóbbi idõben a helyzet is sokat romlott és a felhozatalon is látszik, hogy az olyan zenekarok, akikre én egybõl rákattanok nem  jelentkeznek nagy számban  meg kicsiben sem.  
A terjesztésen kívül milyen szerepet tölt még be a kiadó az adott zenekarok esetében?  
Ez zenekaronként változik. A Trottel rds egyébként sem nagyon terjeszt, tekintve, hogy kiadó és nem terjesztõ. A terjesztõ az, aki terjeszt. A Trottel rds. Jelen pillanatban csak egy kis terjesztõ mailordert müködtet azért, hogy aki tényleg akarja, olcsóbban tudjon a kiadványokhoz jutni.  
Rátok is elmondható-e az, amit pl. a PNG-re szoktam rásütni (szerintem jogosan), hogy külföldön ismertebbek, nagyobb sikereket érnek el. Ha igen, szerinted minek köszönhetõ ez? Tényleg ennyivel nyitottabbak másutt az emberek? (személyes véleményem és tapasztalatom, hogy IGEN - elég volt csak Bécsig kimenni...)  
A PNG ma adott külföldi régiókban magyar referencia. Ez szimplán azért van, mert Magyarországon nem adtak nekik lehetõséget igy oda kellett õket eljuttatni, ahol müködni tudnak.  
A Trottel helyzete más. Mi sajnos elhanyagoltuk az itthoni helyzetünket egy pár év óta  és nem vettük figyelembe, hogy ez következményekkel jár. Amig nem játszottunk itthon eleget, máshol játszottunk s egy underground zenekar, akit nem nyom a média állandóan, fõként koncertezéssel teszi magát ismerté. Ha nem koncertezel rendszeresen egy régióban, ott egy idõ után senki nem fog megismerni az új közönség köreiben. Ez a helyzet rengeteg tehetséges magyar zenekarral, akik egyszerüen elindulni nem tudnak itthon… s ez nem csak zenére érvényes hanem a kultúra más vonalára is.  
Hogyan látod a Trottel kiadó helyzetét globálisan? Mármint, mekkora jelentõséggel bír idehaza, és mekkorával külföldön? (Mert azért sok-sok fontos lemezt - amit a rajongók és kritikusok csak úgy neveznek : alapmûvet - köszönhet az itthoni közönség)  
A Trottel Records egy a világon müködõ tengernyi kis kiadók között. A Trottel és más kiadók helyzete attól függ, hogy milyen koncepciót követnek, milyen célokat / anyagi stb.  / tûznek ki maguk elé s mennyire tudják, akarják követni a piaci igényeket, amiket a multik és az általuk pénzelt média alakit ki.  Ma egy kis kiadónak Magyarországon már egy hosszútávú koncepció kialakitása is nehézkes. Igy nem látom át a helyzetünket. Ha lesz olyan elõadó akire rázizzenünk, azt a jövõben is kiadjuk. Ha elég elszántak és olyan zenét játszanak, megpróbáljuk a maximumot hozni, közösen a zenekarral, tehát lehetõleg minden lehetõséget kiaknázni. Ilyen most például az MZ-X. Ha szimpatikus kezdeményezéssel találkozunk, megpróbáljuk támogatni vagy csatlakozni hozzá. a NEMART , akik valójában nem a mi zenei világunkban mozognak de a gondolatisága azonos igy kialakul valamiféle közös munka, cél …   pl a Nemart shop- galéria Budapesten ….  Hogy ezek a dolgok mekkora jelentõséggel birnak azt nem tudom, talán nem is fontos jelenleg. A fontos az mindenekelõtt , hogy azt csinálhassuk, amit szeretünk úgy és ahogyan mi szeretjük mert nagyon utáljuk ha ez nem igy van.