| Az alábbi
interjút 2001 március 25.-én készitette Vad
Zsolt a VOL 10 számára Rupaszov Tamással.
A Monodream név
felvétele valóban egy új történetet jelöl,
vagyis az elektronika beépülését a Trottel zenéjébe,
ami egyben némi „stílusváltást” (nem túl
szerencsés szó, kicsit talán erõs...) eredményezett
(jóval elszálltabb, lebegõsebb)?
Megszokhattuk magunknál
a rendszeres stilusváltást az évek folyamán.
Ez általában egy természetes folyamatnak tekinthetõ.
Új hangszerek új hangzást produkálnak
Két zenekart lehet megkülönböztetni:
az, amelyik 20 éven keresztül ugyanazt nyomja s azt amelyik
folyamatosan változik. Nos a Trottel a folyamatos változás
útját járja s ebbõl koncepció lett.
Sajnos az eklektika nem divat manapság, a behatárolhatatlanság
- legalábbis itthon – manapság nem elõny. 2 éve,
az utolsó formáció változáskor , az
Interferencia lemez után szembesülnünk kellett azzal a
ténnyel, hogy a hangzásunk újra óriásit
fog változni mivel Endriske gitárosunk , aki az utolsó
3 lemezen meghatározó volt, hangzásával együtt
távozott, Kaktusz pedig addigra már félig szintizett
és félig gitározott. Nem beszélve a hegedü
megjelensésérõl. Nem mondom, hogy nem ijedtünk
meg ekkora változástól, mindenesetre az tünt
a legpraktikusabbnak, hogy amint az a Troxx formációnál
is történt, egy alnevet találjunk ki a projecthez..
Természetesen ez számunkra teljesen új dolog, fõként
Kaktusz további felszerelés bövitése az elektronika
felé.
Ha azt mondom,
hogy a Monodream hangzása/zenéje tkp. vmféle igazodás
az itthoni alternatív vonal manapság dívó stílusához
(élõzene + elektronika, némi etno, pszichedelia =
pl. ColorStar, Úzgin uver...) vagy egyszerüen csak haladás
a korral és a meglévõ lehetõségek kiaknázása,
akkor erre mit válaszolsz, melyik az igaz? (A kérdés
elsõ fele persze már önmagában is ellentmondásos,
hiszen az itthoni alt. vonal többes szám elsõ személyei
- néhány más úttörõvel egyetemben
- mindig is Ti magatok voltatok és vagytok...)
Az az igazság,
hogy ami tényleg nagy változás nálunk az a
ritmusszekció áthelyezése, a basszusgitár lemélyülése
és az, hogy nem tördeljük szét a zenét a
ritmusokkal. Magyarországon azzal a szerencsés helyzettel
állunk szemben, hogy sok, nagyon érdekes zenekar van és
mind egymástól totálisan eltérõ dolgot
játszik és gyökerektõl ered. Úgy tünik
– fõként a külföldiek számára, hogy
van valamiféle magyar hangzás, amit én nem tudok megfogalmazni,
hogy mi lehet, talán a játékos ritmika, ami a zenekarokat
összeköti. Ilyen értelembe véve ebbe a vonalba
számos zenekar beletartozik, valószinüleg több,
mint amennyit pl. Te is gondolnál. Van , aki loopokat, használ,
van aki aláfestésnek teszi be cdrõl koncerten vagy
mint nálunk Kaktusz, aki a szinpadon állitja elõ….
Nos mi, az általános helyzetünk miatt mindig azt használjuk
ki, amink van. Most van hegedü, amivel persze hogy etnosabb a zene
és van elektronika amitol természetesen modernebben szól.
A para, ami mindig bennem volt a géppel kapcsolatban most megszünni
látszik mivel a Trottel jellegzetességeit meg tudtuk tartani
még úgy is, hogy a dob,basszus szerepét áthelyeztük
és teljesen számunkra új hangszereléssel játszunk…..
Mi volt a Trottel
célja, amikor megalakult, és ez megváltozott-e mára
a Monodreammel, avagy a Trottel „újjászületésével”
?
A zene az zene és
aki zenélni szeret az zenél. Nekünk ennyi volt akkor
is a célunk meg ma is. Ez a lételemünk, hogy csináljuk,
nyomjuk, bármilyen is legyen a formáció vagy a hangzás.
Van természetesen egy, a zenén túlmenõ célunk,
ami a dolgokhoz való hozzáállásban nyilvánul
meg és a zenét körülölelõ tevékenységhez
füzõdik mint pl. lemezkiadás, önmenedzselés,
ami konkrét elképzelés volt és az is. Ez a
mai – hazai ideológiátlan helyzetben nem derül ki talán
világosan de ugyanakkor nem vagyunk zászlóvivõ
élharcosok meg semmi ilyen. Szeretjük, ha azt csinálhatjuk,
amit akarunk és úgy ahogyan mi akarjuk, szeretünk csak
magunktól függeni és ehhez hasonlók.. Ezt a célt
régen elértük s meg is tartjuk.
Egyáltalán:
ezt egy újjászületésnek lehet tekinteni?
Nem. Ez egy leágazás…
tekintve, hogy meg sem haltunk.
Ez az álomszerû
zene mennyiben tükrözi a pillanatnyi (pillanat = idõszak)
hozzállásotokat a: a zenéhez; tehát ilyesmit
hallgattok, ilyesmit alkottok, stb; b) az élethez - pl. a feszült
életforma levezetése vagy alapból „le vagytok lassulva”
?
Az életkotrral
azért valamennyit lassul az ember. Tény, hogy manapság
nem lenne idegzetünk olyan zenét csinálni mint 10 évvel
ezelõtt és az is tény, hogy 10 évvel ezelõtt
direkt sem jött ki volna belõlünk a fluidhoz hasonló
zene. Ebben minden benne van. Az új tag, jelen esetben Györgyi
varázsa, ahogyan a karaktere és a hangszere inspirálja
az embert / s vissza /, a pillanatnyi lelkiállapot és persze
az ezt megvalosithatóvá tevõ tudatosság pl.,
ahogyan a régi basszus koncepciót mostanában
helyenként alárendeljük ennek a hangulatnak. Egyébként
szerintem nem vagyunk lelassulva és a fluidot sem fogjuk fel úgy,
mint egy lelassult dolgot. Ahhoz képest van csak lelassulva, hogy
a Trottel ’ the final Salut ’ c. lemezén a dobosunk megszámolt
kb 200 különbözõ ritmusképletet…
Inspirálnak-e
még Benneteket / Téged személy szerint a zaklatottabb,
elvontabb, pörgõsebb muzsikák; tudnak-e még „fûteni”
a 80-as évek/90-es éveke eleji underground zenék,
esetleg mai újabb csapatok (külföldi és hazai egyaránt)?
A számomra
örök értékü zenéket még ma is
hallgatom. Annak ellenére, hogy sok szempontból nosztalgikusan
és romantikával gondolok vissza a 80- as és 90- es
évekre, természetesen a legtöbb akkori zenét
már nem hallgatom. Hiszen ember legyen a talpán aki 20 éven
keresztül punkrockot tud hallgatni. 34 évesen szerencsére
mást hallgatok mint 14 évesen. A gondolatok abból
az idõszakból azok, amik fontosak igazán , az hogy
ki mit hallgat az másodlagos. Sajnos mára már a zenehallgató
fiatalság teljesen részekre szakadt a rengeteg zenei stilus
mentén még akkor is ha gondolatilag egy csomó dolog
kötne minket össze. Visszatérve a zenére, minden
korból vannak maradandó dolgok s azoknak egy részét
mi is hallgatjuk de az igazán inspiráló az a Trottel
és bármilyen projectje számára maga a jelen
és persze a jövõ volt.
Mennyire érzed
hosszúéletûnek a Trottel Monodream-et; tehát
ez az amire most abszolút koncentráltok, ez a jövõtök,
vagy mondjuk érzitek (még ha vhol mélyen is) hogy
ez egy átmenet vmi és vmi között?
Ezt lehetetlen meghatározni.
Ez az életmód, úgy ahogyan mi csináljuk elég
húzós. A Trottelnek van egy létezési dinamikája
s sokszor elõfordult, hogy a meggondolatlan halandó csatlakozott,
majd hosszabb- rövidebb idõ után idegileg vagy fizikailag
egyszerüen csütörtököt mondott. Annak ellenére,
hogy a koncepció a változás lett, majdnem minden formációnál
úgy álltunk hozzá, hogy sokáig fog tartani
/ …. És mellette csinálunk más formációkat
is / … nos legtöbbször mire nekivághattunk volna egy párhuzamos
projectnek az elõzõ megbomlott…. Tehát sodródunk
mi is mint a legtöbb magyar zenekar, ahol hiába alakitanak
ki egy idõtállónak tünõ dolgot, az élet
beleszól és sokszor egzisztenciális okok miatt változtatni
vagy kénytelen.
Elképzelhetõnek
tartod-e hogy a jelenlegi felállással visszakanyarodjatok
a korábbi Trottelhez? Lenne-e értelme?
Mindefelé
kanyarodunk de vissza nem. A trottel zenéje a jelen zenéje
és nem slágermuzeum. Valószinleg érdekes lenne
régi számokat ujraértelmezve játszani, de az
az igazság, hogy az aktuális elképzeléseink
mindig annyira izgalmasnak tünnek, hogy soha nem jutunk el egy régi
számig. Jelen pillanatban 3 ember van a zenekarban, aki 10 évvel
ezelõtt is együtt játszott, ez csábitó
alkalmanként de idõnk talán soha nem lesz egy exhumálásra.
Mi a monodream
jelentése; létezik-e stereodream is?
Jó kérdés.
A MONODREAM fantázianév a mono casióra utal, amivel
kezdtük. A DREAM pedig a dolog álomszerüsége. A
Trottel stereodream Experience gondolatban már megszületett
egybõl, amikor Kaktusz körbevette magát a monon kivül
azzal az arzenálnyi cuccal… jó lenne, ha egy másik
dolog lehetne de gondolom idõhiány miatt egyszerüen
a Trottel monodreamet átkereszteljük…. Nekem legalábbis
már annyira tetszik a másik név is. Egyébként
is, jó lenne ha a név nem lenne ilyen fontos.
Neked basszusgitárosként
ki a nagy példaképed, akire azt mondod, hogy na ez mestere
a hanszerének, és a témái is teljesen egyediek?
Kinek a játéka áll hozzád legközelebb?
Nem vagyok olyan
basszusgitáros, akinek példaképe van stb… soha még
csak meg sem próbáltam lejátszani egy nagy öreg
számát vagy ilyesmi. Én a basszusgitárt csak
a Trottel zenéjének a lejátszására használom.
Tetszik sok stilus de nem tudok kiemelni senkit hacsak nem kliséket
mint pl. Greg Lake az Emersonból és a King Crimsonból
vagy Rob Wright a Nomeansno- ból meg rengeteg mást, akiknek
a játékától mindig is borsódzott a hátam
de az az igazság, hogy egyrészt mindig dobos szerettem volna
lenni, másrészt pedig rám fõként a többi
Trottel tag játéka teszi a legnagyobb hatást. Gondolom
ezzel minden zenekar igy lehet mivel ez az együttzenélés
alapja.
És akkor
Rupaszov Tamásra, mint a Trottel kiadó fõnökére
lennék kíváncsi:
Mennyire lehet
megélni a kiadóból / zenekarból idehaza? Csinálsz-e
mellette mást is?
A tevékenység:
zenélés, kiadás, turnészervezés igen
szerteágazó, nem lehet mellette mást csinálni.
Kénytelen vagyok úgy intézni a dolgokat, hogy meg
tudjak élni belõle.
Mi alapján
karolsz fel egy-egy zenekart: haverok, szereted a zenéjüket,
inspiráló hatással vannak rád, ilyesmi, vagy
vmi más szempontokat veszel figyelembe? (a külföldi kiadványokra
is gondolok)
Sok minden számit.
Pillanatnyi hangulat, idegállapot, pillanatnyi anyagi helyzet, szimpátia
zenei vagy ideológiai közösség, vagy pedig a Trottel
rds. hosszú távú céljai. Sajnos az utóbbi
idõben a helyzet is sokat romlott és a felhozatalon is látszik,
hogy az olyan zenekarok, akikre én egybõl rákattanok
nem jelentkeznek nagy számban meg kicsiben sem.
A terjesztésen
kívül milyen szerepet tölt még be a kiadó
az adott zenekarok esetében?
Ez zenekaronként
változik. A Trottel rds egyébként sem nagyon terjeszt,
tekintve, hogy kiadó és nem terjesztõ. A terjesztõ
az, aki terjeszt. A Trottel rds. Jelen pillanatban csak egy kis terjesztõ
mailordert müködtet azért, hogy aki tényleg akarja,
olcsóbban tudjon a kiadványokhoz jutni.
Rátok
is elmondható-e az, amit pl. a PNG-re szoktam rásütni
(szerintem jogosan), hogy külföldön ismertebbek, nagyobb
sikereket érnek el. Ha igen, szerinted minek köszönhetõ
ez? Tényleg ennyivel nyitottabbak másutt az emberek? (személyes
véleményem és tapasztalatom, hogy IGEN - elég
volt csak Bécsig kimenni...)
A PNG ma adott külföldi
régiókban magyar referencia. Ez szimplán azért
van, mert Magyarországon nem adtak nekik lehetõséget
igy oda kellett õket eljuttatni, ahol müködni tudnak.
A Trottel helyzete
más. Mi sajnos elhanyagoltuk az itthoni helyzetünket egy pár
év óta és nem vettük figyelembe, hogy ez
következményekkel jár. Amig nem játszottunk itthon
eleget, máshol játszottunk s egy underground zenekar, akit
nem nyom a média állandóan, fõként koncertezéssel
teszi magát ismerté. Ha nem koncertezel rendszeresen egy
régióban, ott egy idõ után senki nem fog megismerni
az új közönség köreiben. Ez a helyzet rengeteg
tehetséges magyar zenekarral, akik egyszerüen elindulni nem
tudnak itthon… s ez nem csak zenére érvényes hanem
a kultúra más vonalára is.
Hogyan látod
a Trottel kiadó helyzetét globálisan? Mármint,
mekkora jelentõséggel bír idehaza, és mekkorával
külföldön? (Mert azért sok-sok fontos lemezt - amit
a rajongók és kritikusok csak úgy neveznek : alapmûvet
- köszönhet az itthoni közönség)
A Trottel Records
egy a világon müködõ tengernyi kis kiadók
között. A Trottel és más kiadók helyzete
attól függ, hogy milyen koncepciót követnek, milyen
célokat / anyagi stb. / tûznek ki maguk elé s
mennyire tudják, akarják követni a piaci igényeket,
amiket a multik és az általuk pénzelt média
alakit ki. Ma egy kis kiadónak Magyarországon már
egy hosszútávú koncepció kialakitása
is nehézkes. Igy nem látom át a helyzetünket.
Ha lesz olyan elõadó akire rázizzenünk, azt a
jövõben is kiadjuk. Ha elég elszántak és
olyan zenét játszanak, megpróbáljuk a maximumot
hozni, közösen a zenekarral, tehát lehetõleg minden
lehetõséget kiaknázni. Ilyen most például
az MZ-X. Ha szimpatikus kezdeményezéssel találkozunk,
megpróbáljuk támogatni vagy csatlakozni hozzá.
a NEMART , akik valójában
nem a mi zenei világunkban mozognak de a gondolatisága azonos
igy kialakul valamiféle közös munka, cél …
pl a Nemart shop- galéria Budapesten …. Hogy ezek a dolgok
mekkora jelentõséggel birnak azt nem tudom, talán
nem is fontos jelenleg. A fontos az mindenekelõtt , hogy azt csinálhassuk,
amit szeretünk úgy és ahogyan mi szeretjük mert
nagyon utáljuk ha ez nem igy van.
|