Néhány hete jelent meg a Trottel Stereodream Experience album, melyet a Trottel alaptagok, Rupaszov Tamás és Kaktusz, illetve a sokadik megújulását élo zenekar legfrissebb arcai, köztük az afro-amerikai-portugál-indián énekes-hegedus Todd Williams készítettek. A Stereodream Experience - mely egyértelmu folytatása a néhány éve megjelent Trottel Monodream albumnak - ethno-, elektronikus- és rockzenei stílusokat ötvözo live actekkel, instrumentális részekkel és angol-hausza nyelven eloadott gyakran rituális énekhanggal tuzdelt pszichedelikus hangkísérleteket tartalmazó zenei kalandozás.
A Trottel és a Trottel Records szellemi atyjával, Rupaszov Tamással és Todd Williams-szel az asztalon becsomagolt állapotban hevero lemez kapcsán találkoztunk a Kultiplexben. Míg Tamás rendelt a Vizla fantázianévre hallgató vizslakölyök folyamatosan molesztálta Toddot, akinek határozottan pozitív hozzáállása a dolgokhoz már-már zavarba ejto, de hazai viszonylatban mindenképpen szokatlan.
Szi.hu: Mondd Todd, hogy kerültél Magyarországra?
Todd Williams: Barcelonában voltam, és valaki mondta, hogy miért nem csinálunk üzletet Kelet-Európában, így eljöttünk Magyarországra. Az üzletbol persze nem lett semmi, viszont rövid ido után lett egy barátnom és itt ragadtam. És közben elkezdetem zenélni. Megismerkedtem egy sráccal és mondtam neki, hogy akarok csinálni egy zenekart. Vettem egy basszusgitárt, és azt gondoltam, hogy gyorsan megtanulok rajta. Mivel hegedun játszom, és azt hittem, hogy könnyu lesz, mert ugyanazok a húrok csak fordítva. De annyira béna voltam, hogy egy fogam is letört. Aztán elmentem Törökországba, és mikor visszajöttem az együttest tagjai, amit úgy hívtak, hogy Rút Buzi, Ruth Buzzi színészno után, azt mondták, hogy már van basszusgitáros, és hogy én meg rappeljek. Hiába mondtam nekik, hogy én nem a gettóban nottem fel. () Gyerekkoromban egy sacramentoi baptista kórusban énekeltem, minden vasárnap 3 órakor más-más templomban léptünk fel. El tudod képzelni, milyen kemény volt az, ingben köpenyben 41 fokban?
Szi.hu: És hogy találkoztatok?
Rupaszov Tamás: A Trottel Records adta ki a Sandwich lemezét, amiben a Todd játszott. Már korábban is hallottam róla, hogy van egy fekete arc, aki egy hülye nevu zenekarban rappel. De akkor még nem tudtam, hogy Todd hegedül is. Abban viszont nem nagyon gondolkoztam, hogy egy rapper legyen az együttesben.
Szi.hu: Már tizenöt éve létezik a Trottel, és folyamatosan változott a felállás, és a zenétek is. Nem jelent ez problémát a közönségetek szempontjából? Ráadásul elég távol kerültetek a punktól.
R.T.: Én nem szeretem kategorizálni a zenéket. Amikor én azt mondtam - és mondom most is - hogy mi egy punk zenekar vagyunk, akkor ezen a punkok mindig is röhögtek. Mindig is elég zizzent zenét játszottunk ahhoz, hogy az igazi punkok azt mondják, hogy a Trottel egy punk zenekar. A dolgok szellemisége meg egy absztrakt dolog. Valójában azt gondolom, hogy alapvetoen a punk nem egy zenei, hanem szellemi dolog volt, sot, hogy nem jelent mást, mint magát a szellemi szabadságot - ezért is kezdodött el -, és ilyen értelemben mi ehhez tartjuk is magunkat.
Azért sem szeretem kategorizálni a zenénket, mert azáltal, hogy megpróbáljuk kategóriák közé szorítani, lehetoségeket vonunk meg magunktól. Igazából az átfedésekben mozgunk. Viszont mindig is olyan zenét csináltunk, amilyen kedvünk volt. Eloször ez részben azért volt, mert folyamatosan változott a tagság. Amikor bejött valaki, azt a karakter miatt vettem be, és bevállaltam azt, ami vele együtt jön. Ezáltal persze mindenki alakul, de ettol függetlenül például nem lettünk rap zenekar. Amikor a Todd bekerült, akkor igazából, mint hegedus jött, és szó sem volt arról, hogy o rappelni fog.
Szi.hu.: A Monodream albumon például volt noi vokál is.
R.T.: Igen, mert a (Szabados) Györgyi szépen énekel, o viszont nem akart igazán énekesno lenni. Mindig megpróbáljuk megtalálni azt az arányt, hogy a zenekar is olyan legyen, mint amilyennek szeretnénk, és mindenki azt csinálhassa, amit szeret. Mindenki, aki játszik hatással van a zenére, így természetes, hogy változik. Szerintem ez nem feltétlenül baj, de igazad van abban, hogy a folyamatos stílusváltás problémát jelent itthon, de csak Magyarországon. Gyakorlatilag ezért veszítjük el állandóan a közönségünket. Kicsit olyan, mintha az ember saját maga ellen dolgozna. A Trottelnél egyértelmu volt az a pont, amikor a közönség besokallt egy adott régióban. Ilyen volt például, amikor dob nem volt, viszont négy gitár volt, a Kaktusz néha tangóharmonikázott, idonként buborékokat fújtunk a színpadon, és csináltunk kurva jó turnékat, de voltak olyan régiók, ahol a legkökeményebb rajongók is azt mondták, hogy: figyeljetek, kösz szépen. Szép volt ez a 8-10 év, de ezen a ponton mi lekapcsolódunk. Ez a Troxx-Tracks (1997) lemez idején volt, és például Nyíregyházán azóta egyszer sem játszottunk.
Szi.hu: Veletek kapcsolatban is az az ember érzése, hogy többet játszotok külföldön, mint itthon. Ez csak így alakult, vagy tudatosan alakítottátok így?
R.T.: Ez úgy történt, hogy elkezdtünk rengeteget koncertezni, és idonként adott irányokba többet mentünk, mint máshova. Ahol kevesebbet játszottunk ott kopott az ismertségünk, konkrétan például Magyarországon. Az volt a koncepciónk, hogy egy városban egy évben egy koncertet csinálunk, amibe Budapestet is beleértettük. Aztán egyszer csak kicsit leszukült a mozgásterünk. Ráadásul most már, hogy majdnem mindenkinek családja van, már nem is játszunk annyit, mint régen. Átlagosan 50-60 koncertet adunk egy évben, és szelektálni kell a lehetoségek között. Ahol régen nem voltunk arra menni kell, és általában a romantikusabb felkéréseket fogadjuk el. Így Magyarország sokszor kimaradt, aminek persze meglett a negatív következménye.
Szi.hu: Gondolom a Szigeten idén is felléptek.
R.T.: Igen, a Wanted Színpadon, ahol tavaly is játszottunk.
Szi.hu: 1993 óta saját kiadótok van, és elég sok együttesnek, például a Korai Örömnek, a ColorStarnak, Másfélnek, adtátok ki a lemezeit. Miért volt fontos a saját kiadó?
R.T.: Az igazság az, hogy az elso lemezünk (Borderline Syndrome) 1989-ben egy francia kiadó adta ki, a második és a harmadik (Your Sincere Innocence 90, The Final Salute 91) pedig Németországban jelent meg. Aztán néhány év múlva elojött a probléma, hogy jó, hogy megjelennek a lemezeink, de Magyarországon, azon a kis példányszámon kívül, amiket mi hoztunk be, nem lehet kapni. Aztán rájöttünk, hogy ez egy tarthatatlan állapot, és a 90-es évek elején, mikor elég nagy változások mentek végbe a terjesztés terén, csináltunk egy kiadót. Tehát kezdetben a fo szempont az volt, hogy a saját lemezeinket tudjuk hivatalosan forgalmazni. Aztán az, hogy amire beindultunk zeneileg, azt ki is adtuk. És akkor még jócskán volt, mit kiadni. Most úgy tunik, hogy olyan szinten alá lett vágva a zenei színtérnek, hogy nincs olyan utánpótlás, akik igazán elmernének indulni.
Szi.hu: Todd mennyire alakította a zenéteket?
R.T.: Elmesélek egy történetet: a zágrábi koncertszervezo azt mondta nekem: Te figyelj ez a Todd tavaly óta teljesen afro lett. Mire én: nézz már rá, hát japán hatást nem nagyon várhatunk tole. Elég jellemzové teszi a zenénket, hogy van benne egy fekete hang.
Szi.hu: Tervek?
R.T. :Tervek? Egy régi nagy tervem a Bring Todd Home - Trottel West-Sahara turné, hogy utca zenélve elzarándokoljunk Nyugat-Afrikába, ahol állítólag a tengerparton vannak olyan dobosok, aki egésznap dobolnak az elhurcolt rabszolgák hazatéro lelkeiért.
A Trottel Stereodream Experience lemezébe belehallgathattok és meg is rendelhetitek azt a Trottel Records honlapján.