| Rupaszov Tamás (Trottel) interjú Musicmagazin | |
Interesting music for curious people- áll a Trottel-Monodream új albumán, a kiadói információknál. A kiadó pedig nem más, mint a Trottel Records , mely a zenekar mellett szintén Rupaszov Tamás nevéhez fuzodik. Mjuzik: Mint tudjuk, a Trottel rendkívül összetett, globálisan is, illetve egy-egy arculatot is tekintve. Mi formálja, mi szüli az aott alkotásokat? Az érdekelne, hogy egy kipattant elképzeléshez keresitek a zenészt vagy a hangszert, vagy az adott zenészek határozzák meg a születendo elképzeléseket? Rupaszov Tamás : Nincs elore kitalált elképzelésünk a zenét illetoen. Volt egy olyan koncepciónk, hogy ha valaki jelentkezik, hogy szeretne itt játszani és o egy olyan karakter, aki nekünk szimpatikus, és ha o azt állítja, hogy tényleg benne akar lenni és mi ezt elhisszük, szinte mindegy, hogy milyen hangszeren akar játszani- bevehetjük. Innentol kezdve a zenét kizárólag a tagok összetétele határozza meg. |
|
.....................................................................................................................
MAGYAR HIRLAP interjú Rupaszov Tamással 2008
A Trottel Stereodream Experience nemrég tért vissza külföldi turnéjáról. Merre jártatok?
A szokásosnak mondható, februári turnénk zajlott, talán azzal a különbséggel, hogy ez alkalommal az új lemez miatt hosszabbra nyújtottuk. 17 nap alatt 17 fellépésünk volt, jártunk Ausztriában, Németországban, Franciaországban, Lengyelországban és Szlovákiában.
Milyen volt a fogadtatás?
Kicsit izgultam, mivel a helyek harmada számunkra is ismeretlen volt ráadásul ennek a formációnak ez a turné volt az elso ilyen hosszúságú körútja. A Trottel szereti meglepni az embereket koncertrol koncertre. Azt hiszem ez sikerült és a rajongók sem csalódtak, legalábbis a lemezeladások ezt mutatták. Természetesen mint mindig most is ki kell emelnem Lengyelországot, ahol a közönség tradicionálisan nyitott a Trottel zenéjére. Keletkeztek új lehetoségek is a jövore nézve például májusban a varsói Médiawave-en játszunk, a nyáron pedig újra Németországban.
- Milyen programot játszottatok a külföldi közönség elott?
Mindig az aktuális számaink képezik a musor vázát, vannak olyan új szerzemények, amik még az új mini-albumon sem szerepelnek és játszunk néhány számot az elozo két Trottel lemezrol is.
- Az 'Egy Lépés Elore' lemezcím utal az együttesben zajló változások
folymatára is?
Természetesen, bár ha csak errol lenne szó minden új Trottel lemeznek ez lehetne a címe tekintve, hogy a formáció gyakran változik. Általában fontosnak t art om az elore haladást mind zenekari, mind egyéni értelemben véve.
A mozdulatlanság sehova sem vezet.:)
- Mik az új album legfontosabb jellemzoi?
Nehezen megválaszolható kérdés egy Trottel lemez esetében. A mostani felállásunkban nagyon hangsúlyos szerepet kapott a szaxofon. Népzenei motívumok megjelenése a pszichedeliában, olyan érzésvilágot próbál meg tükrözni, ami talán egy kicsit szokatlan a zenek art ól de tekintve, hogy Rita népzenét tanul, ez meghallatszik a stílusunkon. Azért azt gondolom, hogy a Trottel továbbra is az eklektika hagyományait követi és remélem, hogy egy érdekes és érzékeny valamit csinálunk.
- Ha be kellene skatulyázni a Trottel zenéjét, te milyen címkékkel
illetnéd a formáció jelenlegi hangzásvilágát ? Pszichedelikus élményzene electro-folk fuszerkeverékkel plusz egy kis só, bors, paprika, nyakonöntve hétköznapi valósággal. Komolyra fordítva a szót, inkább meghagyom ezt a feladatot nektek újságíróknak.
- Májusban kezdodik a hazai lemezbemutató turné. Melyek lesznek ennek
a legfontosabb állomáshelyei?
Hazai viszonyok között turnéról a mi esetünkben talán túlzás beszélni, mindenesetre elkezdünk Magyarországon is koncertezni. Sopron lesz az elso koncertünk május 3.-án a Láma Dalai és a Pozvakowski társáságában, aztán játszunk Sárváron, Debrecenben, Szolnokon, Kiskunfélegyházán, Pesten, remélhetoleg minél többet egészen az osz végéig.
• Hol kapható az új Trottel lemez?
A lemezt a Periferic Records terjeszti, de megrendelheto tolünk is, valamint a Dalok.hu terjeszti online.
...............................................................................................................................
Interjú Todd Williams - Rupaszov Tamás SZIGET.HU 2002
Néhány hete jelent meg a Trottel Stereodream Experience album, melyet a Trottel alaptagok, Rupaszov Tamás és Kaktusz, illetve a sokadik megújulását élo zenekar legfrissebb arcai, köztük az afro-amerikai-portugál-indián énekes-hegedus Todd Williams készítettek. A Stereodream Experience - mely egyértelmu folytatása a néhány éve megjelent Trottel Monodream albumnak - ethno-, elektronikus- és rockzenei stílusokat ötvözo live actekkel, instrumentális részekkel és angol-hausza nyelven eloadott gyakran rituális énekhanggal tuzdelt pszichedelikus hangkísérleteket tartalmazó zenei kalandozás. A Trottel és a Trottel Records szellemi atyjával, Rupaszov Tamással és Todd Williams-szel az asztalon becsomagolt állapotban hevero lemez kapcsán találkoztunk a Kultiplexben. Míg Tamás rendelt a Vizla fantázianévre hallgató vizslakölyök folyamatosan molesztálta Toddot, akinek határozottan pozitív hozzáállása a dolgokhoz már-már zavarba ejto, de hazai viszonylatban mindenképpen szokatlan.
Szi.hu: Mondd Todd, hogy kerültél Magyarországra?
Todd Williams: Barcelonában voltam, és valaki mondta, hogy miért nem csinálunk üzletet Kelet-Európában, így eljöttünk Magyarországra. Az üzletbol persze nem lett semmi, viszont rövid ido után lett egy barátnom és itt ragadtam. És közben elkezdetem zenélni. Megismerkedtem egy sráccal és mondtam neki, hogy akarok csinálni egy zenekart. Vettem egy basszusgitárt, és azt gondoltam, hogy gyorsan megtanulok rajta. Mivel hegedun játszom, és azt hittem, hogy könnyu lesz, mert ugyanazok a húrok csak fordítva. De annyira béna voltam, hogy egy fogam is letört. Aztán elmentem Törökországba, és mikor visszajöttem az együttest tagjai, amit úgy hívtak, hogy Rút Buzi, Ruth Buzzi színészno után, azt mondták, hogy már van basszusgitáros, és hogy én meg rappeljek. Hiába mondtam nekik, hogy én nem a gettóban nottem fel. () Gyerekkoromban egy sacramentoi baptista kórusban énekeltem, minden vasárnap 3 órakor más-más templomban léptünk fel. El tudod képzelni, milyen kemény volt az, ingben köpenyben 41 fokban?
Szi.hu: És hogy találkoztatok?
Rupaszov Tamás: A Trottel Records adta ki a Sandwich lemezét, amiben a Todd játszott. Már korábban is hallottam róla, hogy van egy fekete arc, aki egy hülye nevu zenekarban rappel. De akkor még nem tudtam, hogy Todd hegedül is. Abban viszont nem nagyon gondolkoztam, hogy egy rapper legyen az együttesben.
Szi.hu: Már tizenöt éve létezik a Trottel, és folyamatosan változott a felállás, és a zenétek is. Nem jelent ez problémát a közönségetek szempontjából? Ráadásul elég távol kerültetek a punktól.
R.T.: Én nem szeretem kategorizálni a zenéket. Amikor én azt mondtam - és mondom most is - hogy mi egy punk zenekar vagyunk, akkor ezen a punkok mindig is röhögtek. Mindig is elég zizzent zenét játszottunk ahhoz, hogy az igazi punkok azt mondják, hogy a Trottel egy punk zenekar. A dolgok szellemisége meg egy absztrakt dolog. Valójában azt gondolom, hogy alapvetoen a punk nem egy zenei, hanem szellemi dolog volt, sot, hogy nem jelent mást, mint magát a szellemi szabadságot - ezért is kezdodött el -, és ilyen értelemben mi ehhez tartjuk is magunkat.
Azért sem szeretem kategorizálni a zenénket, mert azáltal, hogy megpróbáljuk kategóriák közé szorítani, lehetoségeket vonunk meg magunktól. Igazából az átfedésekben mozgunk. Viszont mindig is olyan zenét csináltunk, amilyen kedvünk volt. Eloször ez részben azért volt, mert folyamatosan változott a tagság. Amikor bejött valaki, azt a karakter miatt vettem be, és bevállaltam azt, ami vele együtt jön. Ezáltal persze mindenki alakul, de ettol függetlenül például nem lettünk rap zenekar. Amikor a Todd bekerült, akkor igazából, mint hegedus jött, és szó sem volt arról, hogy o rappelni fog.
Szi.hu.: A Monodream albumon például volt noi vokál is.
R.T.: Igen, mert a (Szabados) Györgyi szépen énekel, o viszont nem akart igazán énekesno lenni. Mindig megpróbáljuk megtalálni azt az arányt, hogy a zenekar is olyan legyen, mint amilyennek szeretnénk, és mindenki azt csinálhassa, amit szeret. Mindenki, aki játszik hatással van a zenére, így természetes, hogy változik. Szerintem ez nem feltétlenül baj, de igazad van abban, hogy a folyamatos stílusváltás problémát jelent itthon, de csak Magyarországon. Gyakorlatilag ezért veszítjük el állandóan a közönségünket. Kicsit olyan, mintha az ember saját maga ellen dolgozna. A Trottelnél egyértelmu volt az a pont, amikor a közönség besokallt egy adott régióban. Ilyen volt például, amikor dob nem volt, viszont négy gitár volt, a Kaktusz néha tangóharmonikázott, idonként buborékokat fújtunk a színpadon, és csináltunk kurva jó turnékat, de voltak olyan régiók, ahol a legkökeményebb rajongók is azt mondták, hogy: figyeljetek, kösz szépen. Szép volt ez a 8-10 év, de ezen a ponton mi lekapcsolódunk. Ez a Troxx-Tracks (1997) lemez idején volt, és például Nyíregyházán azóta egyszer sem játszottunk.
Szi.hu: Veletek kapcsolatban is az az ember érzése, hogy többet játszotok külföldön, mint itthon. Ez csak így alakult, vagy tudatosan alakítottátok így?
R.T.: Ez úgy történt, hogy elkezdtünk rengeteget koncertezni, és idonként adott irányokba többet mentünk, mint máshova. Ahol kevesebbet játszottunk ott kopott az ismertségünk, konkrétan például Magyarországon. Az volt a koncepciónk, hogy egy városban egy évben egy koncertet csinálunk, amibe Budapestet is beleértettük. Aztán egyszer csak kicsit leszukült a mozgásterünk. Ráadásul most már, hogy majdnem mindenkinek családja van, már nem is játszunk annyit, mint régen. Átlagosan 50-60 koncertet adunk egy évben, és szelektálni kell a lehetoségek között. Ahol régen nem voltunk arra menni kell, és általában a romantikusabb felkéréseket fogadjuk el. Így Magyarország sokszor kimaradt, aminek persze meglett a negatív következménye.
Szi.hu: Gondolom a Szigeten idén is felléptek.
R.T.: Igen, a Wanted Színpadon, ahol tavaly is játszottunk.
Szi.hu: 1993 óta saját kiadótok van, és elég sok együttesnek, például a Korai Örömnek, a ColorStarnak, Másfélnek, adtátok ki a lemezeit. Miért volt fontos a saját kiadó?
R.T.: Az igazság az, hogy az elso lemezünk (Borderline Syndrome) 1989-ben egy francia kiadó adta ki, a második és a harmadik (Your Sincere Innocence 90, The Final Salute 91) pedig Németországban jelent meg. Aztán néhány év múlva elojött a probléma, hogy jó, hogy megjelennek a lemezeink, de Magyarországon, azon a kis példányszámon kívül, amiket mi hoztunk be, nem lehet kapni. Aztán rájöttünk, hogy ez egy tarthatatlan állapot, és a 90-es évek elején, mikor elég nagy változások mentek végbe a terjesztés terén, csináltunk egy kiadót. Tehát kezdetben a fo szempont az volt, hogy a saját lemezeinket tudjuk hivatalosan forgalmazni. Aztán az, hogy amire beindultunk zeneileg, azt ki is adtuk. És akkor még jócskán volt, mit kiadni. Most úgy tunik, hogy olyan szinten alá lett vágva a zenei színtérnek, hogy nincs olyan utánpótlás, akik igazán elmernének indulni.
Szi.hu: Todd mennyire alakította a zenéteket?
R.T.: Elmesélek egy történetet: a zágrábi koncertszervezo azt mondta nekem: Te figyelj ez a Todd tavaly óta teljesen afro lett. Mire én: nézz már rá, hát japán hatást nem nagyon várhatunk tole. Elég jellemzové teszi a zenénket, hogy van benne egy fekete hang.
Szi.hu: Tervek?
R.T. :Tervek? Egy régi nagy tervem a Bring Todd Home - Trottel West-Sahara turné, hogy utca zenélve elzarándokoljunk Nyugat-Afrikába, ahol állítólag a tengerparton vannak olyan dobosok, aki egésznap dobolnak az elhurcolt rabszolgák hazatéro lelkeiért.
A Trottel Stereodream Experience lemezébe belehallgathattok és meg is rendelhetitek azt a Trottel Records honlapján...........................................................................................................
Az alábbi interjút 2001 március 25.-én készitette Vad Zsolt a VOL 10 számára Rupaszov Tamással.
A Monodream név felvétele valóban egy új történetet jelöl, vagyis az elektronika beépülését a Trottel zenéjébe, ami egyben némi „stílusváltást” (nem túl szerencsés szó, kicsit talán erõs...) eredményezett (jóval elszálltabb, lebegõsebb)?
Megszokhattuk magunknál a rendszeres stilusváltást az évek folyamán. Ez általában egy természetes folyamatnak tekinthetõ. Új hangszerek új hangzást produkálnak Két zenekart lehet megkülönböztetni: az, amelyik 20 éven keresztül ugyanazt nyomja s azt amelyik folyamatosan változik. Nos a Trottel a folyamatos változás útját járja s ebbõl koncepció lett. Sajnos az eklektika nem divat manapság, a behatárolhatatlanság - legalábbis itthon – manapság nem elõny. 2 éve, az utolsó formáció változáskor , az Interferencia lemez után szembesülnünk kellett azzal a ténnyel, hogy a hangzásunk újra óriásit fog változni mivel Endriske gitárosunk , aki az utolsó 3 lemezen meghatározó volt, hangzásával együtt távozott, Kaktusz pedig addigra már félig szintizett és félig gitározott. Nem beszélve a hegedü megjelensésérõl. Nem mondom, hogy nem ijedtünk meg ekkora változástól, mindenesetre az tünt a legpraktikusabbnak, hogy amint az a Troxx formációnál is történt, egy alnevet találjunk ki a projecthez.. Természetesen ez számunkra teljesen új dolog, fõként Kaktusz további felszerelés bövitése az elektronika felé.
Ha azt mondom, hogy a Monodream hangzása/zenéje tkp. vmféle igazodás az itthoni alternatív vonal manapság dívó stílusához (élõzene + elektronika, némi etno, pszichedelia = pl. ColorStar, Úzgin uver...) vagy egyszerüen csak haladás a korral és a meglévõ lehetõségek kiaknázása, akkor erre mit válaszolsz, melyik az igaz? (A kérdés elsõ fele persze már önmagában is ellentmondásos, hiszen az itthoni alt. vonal többes szám elsõ személyei - néhány más úttörõvel egyetemben - mindig is Ti magatok voltatok és vagytok...)
Az az igazság, hogy ami tényleg nagy változás nálunk az a ritmusszekció áthelyezése, a basszusgitár lemélyülése és az, hogy nem tördeljük szét a zenét a ritmusokkal. Magyarországon azzal a szerencsés helyzettel állunk szemben, hogy sok, nagyon érdekes zenekar van és mind egymástól totálisan eltérõ dolgot játszik és gyökerektõl ered. Úgy tünik – fõként a külföldiek számára, hogy van valamiféle magyar hangzás, amit én nem tudok megfogalmazni, hogy mi lehet, talán a játékos ritmika, ami a zenekarokat összeköti. Ilyen értelembe véve ebbe a vonalba számos zenekar beletartozik, valószinüleg több, mint amennyit pl. Te is gondolnál. Van , aki loopokat, használ, van aki aláfestésnek teszi be cdrõl koncerten vagy mint nálunk Kaktusz, aki a szinpadon állitja elõ…. Nos mi, az általános helyzetünk miatt mindig azt használjuk ki, amink van. Most van hegedü, amivel persze hogy etnosabb a zene és van elektronika amitol természetesen modernebben szól. A para, ami mindig bennem volt a géppel kapcsolatban most megszünni látszik mivel a Trottel jellegzetességeit meg tudtuk tartani még úgy is, hogy a dob,basszus szerepét áthelyeztük és teljesen számunkra új hangszereléssel játszunk…..
Mi volt a Trottel célja, amikor megalakult, és ez megváltozott-e mára a Monodreammel, avagy a Trottel „újjászületésével” ?
A zene az zene és aki zenélni szeret az zenél. Nekünk ennyi volt akkor is a célunk meg ma is. Ez a lételemünk, hogy csináljuk, nyomjuk, bármilyen is legyen a formáció vagy a hangzás. Van természetesen egy, a zenén túlmenõ célunk, ami a dolgokhoz való hozzáállásban nyilvánul meg és a zenét körülölelõ tevékenységhez füzõdik mint pl. lemezkiadás, önmenedzselés, ami konkrét elképzelés volt és az is. Ez a mai – hazai ideológiátlan helyzetben nem derül ki talán világosan de ugyanakkor nem vagyunk zászlóvivõ élharcosok meg semmi ilyen. Szeretjük, ha azt csinálhatjuk, amit akarunk és úgy ahogyan mi akarjuk, szeretünk csak magunktól függeni és ehhez hasonlók.. Ezt a célt régen elértük s meg is tartjuk.
Egyáltalán: ezt egy újjászületésnek lehet tekinteni?
Nem. Ez egy leágazás… tekintve, hogy meg sem haltunk.
Ez az álomszerû zene mennyiben tükrözi a pillanatnyi (pillanat = idõszak) hozzállásotokat a: a zenéhez; tehát ilyesmit hallgattok, ilyesmit alkottok, stb; b) az élethez - pl. a feszült életforma levezetése vagy alapból „le vagytok lassulva” ?
Az életkotrral azért valamennyit lassul az ember. Tény, hogy manapság nem lenne idegzetünk olyan zenét csinálni mint 10 évvel ezelõtt és az is tény, hogy 10 évvel ezelõtt direkt sem jött ki volna belõlünk a fluidhoz hasonló zene. Ebben minden benne van. Az új tag, jelen esetben Györgyi varázsa, ahogyan a karaktere és a hangszere inspirálja az embert / s vissza /, a pillanatnyi lelkiállapot és persze az ezt megvalosithatóvá tevõ tudatosság pl., ahogyan a régi basszus koncepciót mostanában helyenként alárendeljük ennek a hangulatnak. Egyébként szerintem nem vagyunk lelassulva és a fluidot sem fogjuk fel úgy, mint egy lelassult dolgot. Ahhoz képest van csak lelassulva, hogy a Trottel ' the final Salut ' c. lemezén a dobosunk megszámolt kb 200 különbözõ ritmusképletet…
Inspirálnak-e még Benneteket / Téged személy szerint a zaklatottabb, elvontabb, pörgõsebb muzsikák; tudnak-e még „fûteni” a 80-as évek/90-es éveke eleji underground zenék, esetleg mai újabb csapatok (külföldi és hazai egyaránt)?
A számomra örök értékü zenéket még ma is hallgatom. Annak ellenére, hogy sok szempontból nosztalgikusan és romantikával gondolok vissza a 80- as és 90- es évekre, természetesen a legtöbb akkori zenét már nem hallgatom. Hiszen ember legyen a talpán aki 20 éven keresztül punkrockot tud hallgatni. 34 évesen szerencsére mást hallgatok mint 14 évesen. A gondolatok abból az idõszakból azok, amik fontosak igazán , az hogy ki mit hallgat az másodlagos. Sajnos mára már a zenehallgató fiatalság teljesen részekre szakadt a rengeteg zenei stilus mentén még akkor is ha gondolatilag egy csomó dolog kötne minket össze. Visszatérve a zenére, minden korból vannak maradandó dolgok s azoknak egy részét mi is hallgatjuk de az igazán inspiráló az a Trottel és bármilyen projectje számára maga a jelen és persze a jövõ volt.
Mennyire érzed hosszúéletûnek a Trottel Monodream-et; tehát ez az amire most abszolút koncentráltok, ez a jövõtök, vagy mondjuk érzitek (még ha vhol mélyen is) hogy ez egy átmenet vmi és vmi között?
Ezt lehetetlen meghatározni. Ez az életmód, úgy ahogyan mi csináljuk elég húzós. A Trottelnek van egy létezési dinamikája s sokszor elõfordult, hogy a meggondolatlan halandó csatlakozott, majd hosszabb- rövidebb idõ után idegileg vagy fizikailag egyszerüen csütörtököt mondott. Annak ellenére, hogy a koncepció a változás lett, majdnem minden formációnál úgy álltunk hozzá, hogy sokáig fog tartani / …. És mellette csinálunk más formációkat is / … nos legtöbbször mire nekivághattunk volna egy párhuzamos projectnek az elõzõ megbomlott…. Tehát sodródunk mi is mint a legtöbb magyar zenekar, ahol hiába alakitanak ki egy idõtállónak tünõ dolgot, az élet beleszól és sokszor egzisztenciális okok miatt változtatni vagy kénytelen.
Elképzelhetõnek tartod-e hogy a jelenlegi felállással visszakanyarodjatok a korábbi Trottelhez? Lenne-e értelme?
Mindefelé kanyarodunk de vissza nem. A trottel zenéje a jelen zenéje és nem slágermuzeum. Valószinleg érdekes lenne régi számokat ujraértelmezve játszani, de az az igazság, hogy az aktuális elképzeléseink mindig annyira izgalmasnak tünnek, hogy soha nem jutunk el egy régi számig. Jelen pillanatban 3 ember van a zenekarban, aki 10 évvel ezelõtt is együtt játszott, ez csábitó alkalmanként de idõnk talán soha nem lesz egy exhumálásra.
Mi a monodream jelentése; létezik-e stereodream is?
Jó kérdés. A MONODREAM fantázianév a mono casióra utal, amivel kezdtük. A DREAM pedig a dolog álomszerüsége. A Trottel stereodream Experience gondolatban már megszületett egybõl, amikor Kaktusz körbevette magát a monon kivül azzal az arzenálnyi cuccal… jó lenne, ha egy másik dolog lehetne de gondolom idõhiány miatt egyszerüen a Trottel monodreamet átkereszteljük…. Nekem legalábbis már annyira tetszik a másik név is. Egyébként is, jó lenne ha a név nem lenne ilyen fontos.
Neked basszusgitárosként ki a nagy példaképed, akire azt mondod, hogy na ez mestere a hanszerének, és a témái is teljesen egyediek? Kinek a játéka áll hozzád legközelebb?
Nem vagyok olyan basszusgitáros, akinek példaképe van stb… soha még csak meg sem próbáltam lejátszani egy nagy öreg számát vagy ilyesmi. Én a basszusgitárt csak a Trottel zenéjének a lejátszására használom. Tetszik sok stilus de nem tudok kiemelni senkit hacsak nem kliséket mint pl. Greg Lake az Emersonból és a King Crimsonból vagy Rob Wright a Nomeansno- ból meg rengeteg mást, akiknek a játékától mindig is borsódzott a hátam de az az igazság, hogy egyrészt mindig dobos szerettem volna lenni, másrészt pedig rám fõként a többi Trottel tag játéka teszi a legnagyobb hatást. Gondolom ezzel minden zenekar igy lehet mivel ez az együttzenélés alapja.
És akkor Rupaszov Tamásra, mint a Trottel kiadó fõnökére lennék kíváncsi:
Mennyire lehet megélni a kiadóból / zenekarból idehaza? Csinálsz-e mellette mást is?
A tevékenység: zenélés, kiadás, turnészervezés igen szerteágazó, nem lehet mellette mást csinálni. Kénytelen vagyok úgy intézni a dolgokat, hogy meg tudjak élni belõle.
Mi alapján karolsz fel egy-egy zenekart: haverok, szereted a zenéjüket, inspiráló hatással vannak rád, ilyesmi, vagy vmi más szempontokat veszel figyelembe? (a külföldi kiadványokra is gondolok)
Sok minden számit. Pillanatnyi hangulat, idegállapot, pillanatnyi anyagi helyzet, szimpátia zenei vagy ideológiai közösség, vagy pedig a Trottel rds. hosszú távú céljai. Sajnos az utóbbi idõben a helyzet is sokat romlott és a felhozatalon is látszik, hogy az olyan zenekarok, akikre én egybõl rákattanok nem jelentkeznek nagy számban meg kicsiben sem.
A terjesztésen kívül milyen szerepet tölt még be a kiadó az adott zenekarok esetében?
Ez zenekaronként változik. A Trottel rds egyébként sem nagyon terjeszt, tekintve, hogy kiadó és nem terjesztõ. A terjesztõ az, aki terjeszt. A Trottel rds. Jelen pillanatban csak egy kis terjesztõ mailordert müködtet azért, hogy aki tényleg akarja, olcsóbban tudjon a kiadványokhoz jutni.
Rátok is elmondható-e az, amit pl. a PNG-re szoktam rásütni (szerintem jogosan), hogy külföldön ismertebbek, nagyobb sikereket érnek el. Ha igen, szerinted minek köszönhetõ ez? Tényleg ennyivel nyitottabbak másutt az emberek? (személyes véleményem és tapasztalatom, hogy IGEN - elég volt csak Bécsig kimenni...)
A PNG ma adott külföldi régiókban magyar referencia. Ez szimplán azért van, mert Magyarországon nem adtak nekik lehetõséget igy oda kellett õket eljuttatni, ahol müködni tudnak.
A Trottel helyzete más. Mi sajnos elhanyagoltuk az itthoni helyzetünket egy pár év óta és nem vettük figyelembe, hogy ez következményekkel jár. Amig nem játszottunk itthon eleget, máshol játszottunk s egy underground zenekar, akit nem nyom a média állandóan, fõként koncertezéssel teszi magát ismerté. Ha nem koncertezel rendszeresen egy régióban, ott egy idõ után senki nem fog megismerni az új közönség köreiben. Ez a helyzet rengeteg tehetséges magyar zenekarral, akik egyszerüen elindulni nem tudnak itthon… s ez nem csak zenére érvényes hanem a kultúra más vonalára is.
Hogyan látod a Trottel kiadó helyzetét globálisan? Mármint, mekkora jelentõséggel bír idehaza, és mekkorával külföldön? (Mert azért sok-sok fontos lemezt - amit a rajongók és kritikusok csak úgy neveznek : alapmûvet - köszönhet az itthoni közönség)
A Trottel Records egy a világon müködõ tengernyi kis kiadók között. A Trottel és más kiadók helyzete attól függ, hogy milyen koncepciót követnek, milyen célokat / anyagi stb. / tûznek ki maguk elé s mennyire tudják, akarják követni a piaci igényeket, amiket a multik és az általuk pénzelt média alakit ki. Ma egy kis kiadónak Magyarországon már egy hosszútávú koncepció kialakitása is nehézkes. Igy nem látom át a helyzetünket. Ha lesz olyan elõadó akire rázizzenünk, azt a jövõben is kiadjuk. Ha elég elszántak és olyan zenét játszanak, megpróbáljuk a maximumot hozni, közösen a zenekarral, tehát lehetõleg minden lehetõséget kiaknázni. Ilyen most például az MZ-X . Ha szimpatikus kezdeményezéssel találkozunk, megpróbáljuk támogatni vagy csatlakozni hozzá. a NEMART , akik valójában nem a mi zenei világunkban mozognak de a gondolatisága azonos igy kialakul valamiféle közös munka, cél … pl a Nemart shop- galéria Budapesten …. Hogy ezek a dolgok mekkora jelentõséggel birnak azt nem tudom, talán nem is fontos jelenleg. A fontos az mindenekelõtt , hogy azt csinálhassuk, amit szeretünk úgy és ahogyan mi szeretjük mert nagyon utáljuk ha ez nem igy van.